Kitörés

Végre sikerült kitörnöm a kalóriák ördögi köréből.Tegnap sikerült tartanom a 400kcal-t szóval fogytam is egy kilót.Örülök-e?Igen is meg nem is.Nem felejtem el azért azt az érzést amikor 57-et mutatott a mérleg este!És,hogy arról estem vissza 65-re.De nem szabad az önsajnálatba merülni és csokit zabálni,fel kell állni különben még mélyebbre kerülünk.Extra szar érzés volt felvenni ma az ünneplő blúzomat és látni ahogy kibuggyan a háj..De ezért harcolok,hogy ne ilyen legyek..Ma már elfogyasztottam a napi 400kcal-omat egy zacskó puffasztottbúza(nem bírtam megállni és megettem az egészet),meg pár alma formájában.Jó,lehet ez több mint 400,de az alma negatív kalóriás magyarul több energia kell a feldolgozásához mint amennyi tartalmaz.A sok-sok kávé sem maradhat el..Ez is amolyan boldogságot okoz mint egykor az evés okozott.Bingó.
Megérkezett a hosszú hétvége is..Nagyon remélem,hogy ki fogom bírni és tartani fogom magamat..Innen már nem szabad mélyebbre mennem.Hashajtót még mindig nem sikerült beszereznem egyrészt pénz hiánya miatt,mert elmaradt a zsebpénzem egy táska miatt,másrészt meg félek bemenni a gyógyszertárba azzal,hogy:"Helloka,egy Stadalax-ot kérek szépen." És ezt eljátszani hetente.Félek,hogy rájönnének,hogy mit művelek.Miből jönnének rá azt én sem tudom.Rögeszme.
Ezt még muszáj leírnom.Tegnapelőtt rettentően megalázó álmom volt.A kémia teremben ültünk órán és valamelyest a naplóm ott feküdt a padon tárva nyitva,minden rejtelmemmel együtt:ana,mia,hánytatások,kilóvezetés,kajanapló.Minden.Az osztályom röhögött mutogatott még a tanárom is lenézően nevetett.Én pedig sírva rohantam ki a teremből a naplóval a kezemben.Elbújtam valahova és sírtam.

*-*

~

Ma le kell győznöm magamat.Ma meg kell csinálnom.Nem fűzhetem a boldogságot egy szendvicshez vagy egy tábla csokihoz.Nem,ezt nem lehet.Igenis be fogom tartani a napi nagyon maximum 400kcal-t vagy a fast-ot.Érdekes,hogy a tükrök mást mutatnak.Otthon egész tűrhetőnek látom magamat..olyan átlagosnak.Ma viszont szembesültem a valódi tükörképemmel a suli mosdóban.Azt a borzalmas tekintetet olyan rég nem láttam..Azt a kerek,puha,hájas tekintetet..És most ő nézett rám vissza,aki nem én vagyok.Az csak egy álarc volt ami mögött én vagyok.A vékony,csinos,okos leányka.Okos és vékony még nem vagyok,sőt..lehet még csinos sem.De az leszek..az kell,hogy legyek!

Mindenkinek megvan az oka arra,hogy miért ezt az életmódot választja.Az elején nekem egyeltalán nem volt tiszta miért ezt választom.Csak úgy tetszett.Mára már ráeszméltem,hogy miért is ez.Figyelemre vágyom,törődésre.Szüleim,barátaim részéről..Meg annyira fantasztikus lenne,ha nem én lennék mindenhol a legnehezebb.Ha látnák rajtam,hogy én is meg tudok valamit tökéletesen csinálni..Ha szó szerint a szüleim kicsi lánya lehetnék..